Nem úgy sikerült számunkra a Duna Rallye, ahogy elterveztük, de nem rajtunk múlt a dolog. Az autónk a miskolci esés után jelentős átalakuláson ment keresztül, de a versenyre nem készült el. Utólag derült ki, hogy az új kormányművünk tört el, megszorult és ez okozta a bajt. Futottuk a köröket mivel induljunk, végül kibéreltünk egy Suzukit, mondván azok megbízható, jó autók. Az utolsó pillanatra maradt minden, ezért az autót nem tudtuk rendesen átnézni, de hamar kiderült, hogy vannak problémák. Bérbeadónk folyamatosan próbálta orvosolni őket, de voltak dolgok, amik csak később jelentkeztek, amikor már késő volt. A gépátvételtől kezdve nekünk viszont más miatt sem volt nyugodalmunk. J Talán életünkben összesen annyi cikizést nem kaptunk, mint most két nap alatt. Hiába, egy Ladás páros mindig furcsán fest elölhajtós autóban.
A prológon igyekeztünk nagyon óvatosan menni, nem akartuk bántani az autót, mert szerettük volna, ha végig bírja a versenyt. Helyenként azért a beidegződések megvoltak, mert néhány kanyarba úgy mentünk be, mint a Ladával. Az utolsó ötszáz méteren viszont elkezdett dőlni a füst az autóba, kicsit megijedtünk, hogy sült autónk lesz, ezért lépésben mentünk el a célig. Autó trélerre fel és irány a szerelő, aki már várt minket és igyekezett megoldani a problémákat. Kiderült, hogy a váltóház elrepedt és a kifolyó olaj égett, ennek a füstjét élveztük a kabinban.
Reggelre visszakaptuk az autót, ami elsőre jobbnak tűnt, mint előző nap. Reménykedtünk, hogy minden rendben lesz. Az első gyorsasági Asiék sajnálatos bukása miatt etap lett, ezúton is kívánunk Nekik gyors gyógyulást. A gyors közepéig jutottunk el, amikor elkezdett esni az eső, hirtelen, és nagyon. És itt jött az első meglepődés. Egy kanyarkombinációban váratlanul leállt az autó és nem volt hajlandó beindulni a lelkes nézők segítségével sem. Negyed órán keresztül próbáltunk életet lehelni belé, mire egyszercsak gondolt egyet, életre kelt és mint a szél, repesztett végig a pályán. Addigra állt a víz a kocsiban, úszott minden és úgy néztünk ki, mint aki a sárban fetrengett. Etapon is beöltözve siettünk végig, jókora késésben voltunk. A második gyorsaságira kategóriatársaink megdöbbenésére futópercre érkeztünk. Elrajtoltunk és viszonylag tempósan haladtunk a gyors közepéig. Úgy látszik a pályák feléig volt hitelesítve a kocsi, mert jöttek az újabb gondok. Előbb egy, aztán kettő, végül három henger állt le. Aztán mi is, mivel már szinte lépésben tudtunk csak haladni. Újabb negyedórás szerelés, kocsi nagy nehezen beindult és mi felszabadultan két hengerrel „végigszáguldottunk” a fennmaradó kilométereken. A gyorsasági céljába érve úgy gondoltuk ez nem a mi versenyünk, ami nem megy azt nem kell erőltetni, ezért leadtuk a menetlevelet és kiálltunk a versenyből.
Sajnáljuk, hogy így ért véget számunkra a verseny, mert szerettünk volna célba érni a pontok miatt. Szerencsére nem nagy a lemaradásunk így sem, akármi lehet még. A következő versenyre talán elkészül az autónk és minden visszaáll a régi kerékvágásba. |
